Öröm s bánat

Tudom hogy egy verset ígértem de inkább szöveg formában készítettem kis eszme futtatásom

Emlékszem arra mikor először meg pillantottam ezt várost.Egy kis városi lány fel kerül egy viszonylag nagy városba. Kettős érzés volt bennem: Öröm és bánat. Furcsa és mégis szinte örök kettős, örültem mert teljesen új életet kezdtem de szomorú voltam mert szinte elhagytam az otthonom. Tegnap ahogy a kollégium folyosóján sétáltam magam előtt láttam 2015 augusz 28.-át. Láttam ahogy ott állnak a nevelőnőim és anya oda lögdös hogy be mutatkoztak és töltsem ki a papírt gombóc volt a torkomba,ahogy most is akkor az örömtől most a bánattól. A magyar tanáromtól utolsó óránkon kaptam egy novellát : Kosztolányi Dezső Boldogság ezt a címet viselte eltettem a füzetembe. Ahogy tegnap pakoltam össze a bőröndöm két lap a földre eset a füzetből. A novella volt az. Le ültem az ágyam szélére nyeltem egy nagyot és elkezdtem olvasni. Aztán hirtelen homályossá váltak a betűk és végül könnyek lepték el a vékony papírt.
Kosztolányi szerint a boldogság csupán csak pár pillanat ami mégis örök emlék. Az érettségi vizsga elnöke ezen szavakkal nyitotta meg a jeles pillanatot: Mindeki azt hiszi az a boldogság ha fel érünk a hegy tetejére vagyis elérjük a célunk, ez tévedés a boldogság a meg tett utat jelenti. Hisz a cél az csak egy pillanat ott állunk a csúcson és ennyi, de hegyre felvezető út sokkal hosszabb sokkal több benne a boldogság. A novella olvasása közben pedig erről a négy éve tartó útról annyi emlékkép villant meg az elmémben de még inkább a szívemben. Ezek a falak ezek a bútorok mind mesélnek négy hosszú évet mesélnek el. 48 hosszú hónapot mialatt egy fiatal kis lányból felnőtt nő lett, barátokat szerzett, szerelmet talált, szakmát és érettségit szerzett meg találta a saját útját. Őszintén be vallhatom hogy most is könnyes a szemem, hisz ugyan úgy öröm s bánat elegye váltakozik szívembe. Öröm mert elértem a hegy csúcsát és haladhatok tovább új hegyek felé de bánat is mert egy olyan korszak zárult le ami megalapozta az életem.