Részlet

Sziasztok kedves olvasók mostanában kicsit elfoglalt vagyok de titeket nem felejtelek el.
Íme egy kis rész az éppen készülő Napló szerű első könyvemből,remélem elnyeri a tetszéseteket.

Le menőnap

A lemenő nap sugarai meg csillantak a fekete billentyűzeten, e nélkül észre se vettem volna.Bele néztem be csuktam a szemem és éreztem ahogyan sugarai simigatják az arcom. Az egész állomást be aranyozza,fénythoz erre az üres és kopár helyre. Észre se vesszük ahogy telik az idő, ma már nem állunk meg csak "úgy pihenni" vagy csak úgy bámulni a lemenő napot. Arra fogjunk hogy nincs időnk rá. Mindenki a "lelki békét és az egyensúlyt keresi de semmi se áll meg pedig ha meg állna csak egy nagyon kicsit rögtön látná a tökéletes egyensúlyt,hiszen itt van a szemünk előtt a sok tökéletes példa: a Nap, a Hold, a Csillagok, az égbolt, a természet, kell ezeknél jobb példa az egyensúlyra?
Szerintem nincs olyan tökéletes,olyan felséges mint az az egyensúly ami ezekben jelen van és ha a részükké vállsz csakis akkor találha atod meg azt a lelki békét amit valójában keresel. Ha vissza térsz az anya természethez és a legősibb elemekhez csak akkor teljeseshetsz ki,mert ezek nem változnak ők évszadok óta állandók. Ők a teljes egység,persze meg értem nincs időd ki feküdni a mezőre órákra bámulni a felhőket de arra sincs időd hogy egy percre megállj és nézd az eget vagy természetet vagy csak hogy végy egy nagy levegőt; mert hidd el hogy ennél nem kell több.